
A legszebb családi képek sosem a merev, beállított pózokból születnek. Sokkal inkább azokból a pillanatokból, amikor a gyerekek elfelejtik, hogy fotózzuk őket — és egyszerűen csak nevetnek, ölelkeznek, játszanak. Megmutatom, hogyan készülhet olyan családi fotó, ami tényleg rólatok szól.
A felnőttek meg tudnak állni egy pillanatra, és oda tudnak nézni a kamerába. A gyerekek nem. Pár perc után unatkoznak, fészkelődnek, és ha azt hallják, hogy „nézz a gépbe és mosolyogj”, a mosoly rögtön merevvé válik. Ez teljesen normális — egyetlen kétéves sem szeret parancsra pózolni.
A jó hír: pont ez a kulcs. Ha nem erőltetjük a tökéletes beállítást, hanem hagyjuk a gyereket annak lenni, aki — kíváncsi, mozgékony, néha kicsit kaotikus —, akkor születnek a legőszintébb képek. Az én feladatom ilyenkor nem a rendezés, hanem hogy észrevétlen maradjak, és elkapjam ezeket a pillanatokat.
A természetes hangulat már a fotózás előtt elkezdődik. Néhány apróság sokat számít:
Ha bizonytalan vagy a részletekben, nyugodtan kérdezz — a családi fotózás előtt szívesen átbeszéljük, mire számíthatsz, és mit érdemes magatokkal hozni.
A legtöbb szülő ösztönösen rendezgetni kezdi a gyerekeket: „állj ide”, „fogd meg a kezét”, „ne mászkálj”. Pedig pont az ellenkezője működik. A legjobb képek akkor készülnek, amikor a család csinál valamit együtt — sétáltok, az egyik gyereket a levegőbe dobjátok, vagy egyszerűen csak összebújtok a kanapén.
Ha kültéren fotózunk, az aranyóra — a napfelkelte utáni és a naplemente előtti egy óra — adja a legpuhább, legmelegebb fényt. Ilyenkor a bőr szép tónust kap, a háttér pedig lágyan elmosódik. A gyerekekkel sokszor játéknak álcázom a fotózást: keressünk bogarat a fűben, fussunk versenyt a fa felé. Így a feszültség elszáll, és jönnek a valódi mosolyok.
Sokan kérdezik, hol érdemes fotózni a családot. Nincs rossz válasz, mindháromnak megvan a maga hangulata:
Előbb-utóbb szinte minden családi fotózáson eljön a pillanat, amikor a gyerek megmakacsolja magát. Ez nem kudarc, hanem teljesen természetes. Ilyenkor a legrosszabb, amit tehetsz, hogy erőlteted a dolgot.
Tarts inkább egy rövid szünetet, igyatok egy kortyot, hagyd, hogy a gyerek kifújja magát. Tapasztalt fotósként megszoktam ezeket a hullámzásokat — sokszor épp a „rossz” pillanatok, a duzzogás utáni kacagás vagy egy hirtelen ölelés adják a legemlékezetesebb képeket. Ha pedig több testvér van, érdemes egyesével is és együtt is fotózni: így mindenkinek jut egy nyugodt perc, és a közös kép is összejön.
Minden család más, ezért nincs két egyforma fotózás sem. Akár otthon, akár egy debreceni szabadtéri helyszínen képzeled el, az a célom, hogy pár év múlva visszanézve ne csak szép képeket lássatok, hanem újra átéljétek azt a napot.
Szeretnéd megörökíteni az életed fontos pillanatait? Vedd fel a kapcsolatot, és beszéljük át a részleteket — telefonon a +36 30 609 5404 számon is elérsz.